Amikor a természettudományos nevelés szembe halad önmagával
- Részletek
- Megjelent: 2010. február 06. szombat, 23:20
2009. március 17. kedd, 18:00
Nahalka István
az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense
A beszélgetést, vitát felvezető előadásban az a probléma kerül középpontba, hogy miközben a természettudományos nevelés a világ legtermészetesebb módján ősellensége kellene, hogy legyen az áltudományosságnak, és a deklarált céljaiban ez sokszor szerepel is, Magyarországon mintha fordítva sülnének el a dolgok.
Az ádáz harc helyett a természettudományos tantárgyak oktatása olyan folyamatok generálója, amelyek igencsak kedveznek az áltudományos nézetek terjedésének. Nem akarja, de teszi. Az okok? Az előadásban három szempont kerül előtérbe:
- Ha egy oktatási területen romlik a tanítás színvonala, s az iskolában a leggyakrabban csak formális az elsajátítás, akkor nehezebb ellenszegülni az áltudományoknak.
- Ha a megismerési folyamatok kérdésében annyira érzékeny területen, mint a természettudományos ismeretek elsajátítása, a tanítás nem követi adaptívan azt, ahogyan maga a tudomány megismeri a világot, akkor az zavarokat okoz a tudományos megismerés természetének megítélésében, és szintén jó táptalajt biztosít az áltudományos nézetek számára.
- Ha egy iskolai oktatási terület képtelen hiteles, adaptív kép kialakításához hozzájárulni az adott terület társadalmi szerepét illetően, esetünkben a természettudományok társadalmi alkalmazásának problematikus képét közvetíti, akkor is megágyaz az áltudományos nézeteknek.